Dr. Mernyei-Bobok Eszter: 

Csontetetés - Létszükség vagy életveszély?

A kutyák táplálásával kapcsolatban számos megosztó kérdés merül fel nap mint nap, de mind közül talán az egyik legélesebb ellentéteket kiváltó téma a csontetetés kérdésköre. Sokan úgy vélik, hogy a kutyáknak, minta a farkasok leszármazottjainak egyik fontos, természetes és elengedhetetlen tápláléka a csont. Ezzel szemben mások szerint a csontevés akár életveszélyes helyzetbe is sodorhatja kedvencüket. De vajon hol van az igazság? Valóban szükségük van a kutyáknak a csontra, vagy inkább olyan kockázatról van szó, amelyet érdemes elkerülni? Járjuk körül alaposan a témát, hogy felelős döntést hozhassunk négylábú társaink egészségének védelmében!

A farkasok öröksége

            Kétségtelen tény, hogy a kutyák ősei, a farkasok ettek, sőt a mai napig esznek csontot. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a háziasítás és főleg a tenyésztés során számtalan olyan fajta alakult ki, amik már alig-alig emlékeztetnek vadonélő őseikre. Így nem meglepő, hogy életmódjuk és táplálkozási szokásaik, igényeik is eltérnek. Továbbá fontos különbség, hogy vadállatok esetében a természetes szelekció biztosítja, hogy elsősorban azok az állatok szaporodjanak tovább, akik képesek alkalmazkodni környezetükhöz, így pl. szervezetük megfelelően feldolgozza táplálékuk részét képző csontokat is. Házikedvenceinknél azonban egészen más a helyzet. A tenyésztés során a természetes szelekció szerepe háttérbe szorult, helyét pedig az ember által önkényesen kiválasztott szempontok vették át, ami azzal jár, hogy a kutyák egy része nem rendelkezik azokkal az adottságokkal, amelyek vadon élő őseik számára természetesek voltak.

A csontetetés veszélyei

            De vajon milyen konkrét veszélyekkel kell számolnunk, ha kutyánk csontot fogyaszt? Habzsoló kutyusok hajlamosak bizonyos csontokat, pl. csigolyákat egyben lenyelni, ami adott esetben már rögtön a nyelőcsőben elakadhat, ahol elzáródást okozva hamar életeszélyes állapotot alakít ki. Eltávolítása időnként endoszkóppal, máskor csak műtétileg lehetséges. Amennyiben a csigolya eljut a gyomorba, ott gyakran elfekvő idegentestként akár hónapokat is eltölthet, krónikust hányást okozva. Ha viszont tovább halad a vékonybélben, ott ismét elzáródás veszélyével fenyeget, ami szintén azonnali állatorvosi beavatkozást igénylő kritikus helyzet. Az előbbieknél még jóval gyakoribb probléma, amikor a kutya megrágja a csontot, de annak darabjai és szilánkjai a végbélben mégis kemény tömbbé állnak össze, ezzel súlyos bélsárrekedést okozva, ami jellemzően nem fajul életveszélyes helyzetté, de súlyos fájdalommal jár kedvencünk számár. Feloldani jellemzően altatásban végzett beöntéssel, máskor csak műtéti ellátással lehet.

Sajnos a komplikációk sorának itt nincs vége. Nem egyszer előfordul, hogy a csontszilánkok rágás közben felsértik a szájüregi struktúrákat: ínyt, nyelvet, szájpadlást, vagy egy-egy fog koronatörését okozzák. Máskor a fogak közé ékelődve krónikus gyulladást, majd tályogot alakítanak ki. Továbbá nem szabad elfeledkezni a félrenyelés veszélyéről, ami többnyire életveszélyes, fulladásos állapothoz vezet, és mindig sürgősségi orvosi beavatkozást teszt szükségessé.

A csont jótékony hatásai – valóban nélkülözhetetlen? 

            A csontetetés előnyei között szokás említeni egyrészt a rágás fogtisztító hatását, másrészt a csontok jelentős kalciumtartalmát, amiben van igazság, ám érdemes megvizsgálni, hogy valóban szükséges-e csonttal biztosítanunk ezeket az előnyöket.

Egy teljes értékű, jó minőségű szárazeledel ugyanis nem csak a csontban megtalálható ásványianyagokat helyettesíti, hanem gondoskodik a megfelelő mennyiségű és minőségi táplálóanyagok beviteléről is. A szemcseméret helyes kiválasztásával pedig a rágás is elérhető, ami valóban hozzájárul a fogfelszín mechanikai tisztításához, ezáltal a fogkő kialakulásának megelőzéséhez. Fontos azonban megjegyezni, hogy vannak olyan fajták, illetve egyedek, akiknél a fogkő elleni harcban sem a csont, sem s száraztáp rágása nem ér el kellő eredményt. Náluk mindenképpen szükséges a fogmosás, és a rendszeres fogkőeltávolítás.

Ha mégis csontot adnánk: mire figyeljünk?

            A csontetetés tehát számos súlyos egészségügyi problémához vezethet, ami mindenképpen felesleges rizikó, hiszen előnyeit sokkal biztonságosabb módokon is helyettesíthetjük. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy nem mond le a csontetetésről, akkor érdemes nagy méretű, nyers csontot választani, pl. marhalábszárat, amit a kutyus nem tud darabokra rágni és lenyelni. Azért fontos nyersen adni, mert főzést követően a csont sokkal törékenyebbé válik. A baromfit és sertést feltétlenül kerüljük, mert hőkezeletlenül mind a kettő akár emberre is átterjedő fertőzés forrása lehet, valamint a szárnyasok csontjai jellemzően szilánkosan törnek, ami kifejezetten veszélyes.

            Továbbá tartsuk szem előtt, hogy idősödő kutyáknál sokkal gyakrabban fordulnak elő a fent felsoroltak, elsősorban a bélsárrekedés, így ha kedvencünknek korábban nem is okozott gondot a csontevés, messze nem biztos, hogy ez a kora előrehaladtával is így lesz. Valamint kistestű és különösen rövidorrú fajtáknál mindenképpen hagyjuk ki a csontokat az étrendből, mert ők kifejezetten hajlamosak ez ehhez kacsolódó egészségügyi problémákra.

            Vigyázzunk négylábú barátainkra, ne tegyük ki őket felesleges kockázatnak, döntsünk felelősen, és csontetetés helyett válasszunk kedvencünknek megfelelő, jó minőségű, teljesértékű szárazeledelt.